Vendégszektor 8. szám

„Egy könyv is csak arra lenne elég, hogy címszavakban felsoroljuk, mit jelentett ő a debreceni és a magyar mozgalomnak. Nincs olyan harminc feletti, a lelátón megedződött magyar ultra vagy huligán, aki ne mosolyodna el, amikor egy saját maga által megélt történetet kell elmesélni róla, majd ne szökne könny a szemébe, amikor arról beszél, hogy ő már sajnos nem lehet közöttünk.

Mindezt úgy csinálta és érte el, hogy soha nem vágyott hírnévre, vezető szerepre, de imádta a lelátót és imádott élni. Úgy lett vezér, példakép, legenda hogy igazából nem is tudott róla. Ellenfeleink is becsülték, tisztelték, most pedig hiányolják. Hogy mindenki megértse, képzeljetek el egy srácot, aki a hétvégi meccsek és bulik után már hétfőn reggel a számítógép előtt görnyedve koreográfiát, zászlót és sálat tervez, majd pár matricát (mert abból is kell új), aztán ír egy cikket a csoport újságába, majd segít a Vadmacskáknak zászlót varrni. Pontosabban megmutatja a lányoknak, hogyan is kell varrni.

Ott van a lelátón 1994 ősze óta szinte minden foci-, kézi- és kosármeccsen, plusz néha még ellátogat válogatott találkozókra (nem csak focira). Folyamatos résztvevője a Diósgyőr, a Videoton, a Bielefeld meccseinek, de Dunaújvárosba is szeret járni, hiszen ott született. Alig várja a hétvégét, hisz pénteken, szombaton, vasárnap (igazából mindegy, mikor) meccs lesz, gyerünk, menjünk, csináljuk! Látványok, füstök, tüzek, rudasok, dobolás vagy csak egyszerűen konfettiaprítás, bármit megtesz, egyszerűen együtt lélegzik a lelátóval, egy személyben tüdeje és a szíve a csoportnak már tizenéves korában is. Ha volt valami balhé, akkor debreceniként csak a hátát láthattad, olyan nem volt, hogy utánad állt a sorban. Ha ez még nem lenne elég, ő szervezte a túráink nagy részét, és vállalta a felelősséget nemcsak magáért, de azokért is, akiket képviselt. Nem volt olyan ember a debreceni a táborban, akinek ne segített volna valamilyen formában. Ha bút kellett felejteni, vagy örömödet megosztani, ő ott volt neked, de ha csak egyszerűen inni akartál egy sört, nem volt nála jobb választás.

Mindenben részt vállalt 1994 óta, ami a debreceni tábort és a csoportot érintette, nemcsak egy-két szezonra, hanem a kezdetektől addig a tragikus napig. És ez csak az, amit értünk, Szívtiprókért tett, mellette ott volt a családja, a felesége, a városban betöltött szerepe, vagy a saját vállalkozása. És ami a lényeg, hogy sehol nem bukott el, mindenhol hozta azt a lendületet, folyamatosságot, kitartást, amit mi a lelátóról ismerhettünk. Na, ő volt az a srác. Őt vesztettük el. Pótolni őt lehetetlen, a neve kitörölhetetlen a csoportunk életéből, míg élünk, létezünk, ő is ott lesz közöttünk.”

A Vendégszektor VIII. számának megjelenését bejelentő felvezetőjének a debreceni mozgalom legendás vezetőjéről, Komáromi Gáborról írt sorokat szántuk, mely a SZUD 25. évének jubileumából készült 12 oldalas interjúban olvasható.

Várjuk majd észrevételeiteket, véleményeiteket a kiadvánnyal kapcsolatban.

Üdvözlettel,
a Vendégszektor szerkesztői